fbpx

Türelem, mint képesség

Biksi Bendegúz

Biksi Bendegúz

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin

Türelem rózsát terem

tartja a mondás. A türelemnek, tehát az időhöz van köze. Ha ahhoz, hogy valamit elérjünk idő kell, akkor ahhoz a valamihez türelem is kell.

Türelem rózsát terem

Mi a gond a türelemmel? Alapvetően semmi. Ha mindig mindenre lenne elég időnk, akkor valószínűleg türelmesek is tudnánk maradni. Hallottad már valaha bárkitől is azt, hogy mindig mindenre van időm és szeretek türelmesen várakozni dolgokra? Nem hiszem. A helyzet épp ellenkező. “Sosincs időm semmire” vagy “már megint várni kellett” és ehhez hasonló mondatokat lehet hallani, baráti, családi vagy céges beszélgetéseken. Miért nincs időnk soha semmire? Miért nem szeretünk várni? Miért nem vagyunk türelmesek?

Felgyorsult világ

amiben élünk. Ha az ember maga körül gyorsaságot és türelmetlenséget észlel, akkor könnyebben válik önmaga is türelmetlenné.

Felgyorsult világ

Rohanunk, sietünk, türelmetlenkedünk. Miért? Leginkább az evolúció miatt. Az evolúció lényege az, hogy a testünk minden eleme a túlélés és az utódnemzés valószínűségét igyekszik maximalizálni mindig, minden körülmények között. Egyszerű emlős ösztön az, amely szerint nagyobb eséllyel élünk túl, ha úgy cselekszünk mint a társadalom többi tagja. Régi ösztön ez, zsigeri szinten belénk van kódolva. Ha azt látjuk, hogy a körülöttünk lévő emberek rohannak, mi is rohanni kezdünk. Miért? Azért, mert amikor még vadállatok vagy vademberek elől kellett menekülnünk, akkor ez volt az általánosan bevett túlélési gyakorlat. Azóta ez fennmaradt. Alapvetően nincs ezzel gond, hiszen ezért is vagyunk még mindig itt. A gond azzal van, ha emberek egy csoportja elkezd valamit csinálni, akkor azt nagyon könnyen fogja egyre több ember utánozni ezzel tovább növelve a cselekvő tömeg méretét. Ami még több embert vonz magához és így tovább, egészen addig amíg a létszám eléri a kritikus tömeget, ami után a folyamat visszafordíthatatlanná válik.

FOMO: Fear Of Missing Out azaz a kimaradástól való félelem

Közösségi média

A közösségi médiák terjedésével különesen elterjedt a kimaradástól vagy lemaradástól való félelem. Mit is jelent ez? Nem szeretnénk semmi jóból kimaradni. Azt könnyű belátni, hogy a közösségi médiában az esetek döntő többségében az emberek olyan tartalmakat (képeket, videókat) osztanak meg az életükből, amikor boldogok, sikeresek, jól érzik magukat. Ezzel önmagában nem is lenne gond. A gond azzal van, hogy ez a vidám oldala a dolgoknak csak a történet egyik fele. Amikor szomorúak, letörtek, idegesek vagyunk arról nem rakunk fel képet. Miért? Mert az nem sexi, nem vagány, nem menő. Nem leszünk tőle vonzóbbak, azaz nem növeli a túlélési, reprodukálási valószínűségünket. Az egonkról már nem is beszélve.

Közösségi média

A legtöbb ember egy torz online képet fest az életéről, amit ha valaki megnéz, könnyen gondolhatja, hogy az adott illető élete csupa móka és kacagás. Ez nyilvánvalóan nincs így, viszont az árnyoldala a dolgoknak egyszerűen nem látszik. Akkor miért is félünk a kimaradástól? Azért, mert amikor végignézzük ismerőseink boldog és teljesnek tűnő életét a neten, akkor könnyen abba a hibába esünk, hogy azt gondoljuk a mi életünk nem ilyen jó, szép és nagyszerű. Sőt azt is gondolhatjuk aa saját életünkről, hogy rossz, céltalan és semmirevaló. Mások boldog képeit nézve félni kezdünk, hogy kimaradunk az élet fontos és boldog pillanataiból. Ez a félelem szorongást kelt, ami ha nem kezeljük testi és/vagy lelki betegségekhez vezet.

Lehetőségek

Ha sok a lehetőségünk, sok alternatíva közül választhatunk, akkor választás után könnyen azt érezhetjük, hogy nem döntöttünk jól. Ha valamire igent mondunk, akkor a többi lehetőségre automatikusan nemet mondunk.

Lehetőségek

Például, ha a hétvégén kirándulni megyünk, akkor nem tudunk moziba is menni, mivel egyszerre nem tudunk két helyen lenni. Ha túl sok lehetőség áll rendelkezésünkre, akkor attól félünk, hogy azáltal, hogy egy alternatíva mellett elköteleződünk, kimaradunk az összes többi lehetőségből. Egy szemléletes példa a vidék és a nagy város esete. A programlehetőségek száma különösen nagyobb a városokban a vidéki falvakhoz képest. Vidéken minden jóval egyszerűbb, nincs annyi minden ami közül választhatunk. Ha megnézzük a vidéki emberek életritmusát, azt látjuk, hogy jóval lassabb a városban élő emberek életritmusánál. A vidéki ember kevésbé rohan, kevesebb féle dolgot csinál egyszerre. Valószínűleg kevésbé fél attól, hogy lemarad valamilyen lehetőségről.

Hogyan legyünk türelmesek?

Róma sem egy nap alatt épült mondják. Mit is jelent ez? Két dolgot. Egy, Rómát építették, tehát nem szerencsés véletlenek együttállása során jött létre. Kettő pedig, hogy idő kellett hozzá. Még hozzá sok idő. De nem csak idő, hanem sok ember együttes szorgalma, kitartása és türelme is. Hogyan legyünk tehát türelmesek?

Róma sem egy nap alatt épült

1. Használjunk kevesebb közösségi médiát!

Ahelyett, hogy üveges tekintettel görgetjük az üzenőfalat, várva a csodára, csináljunk valami produktívat. Például olvassunk, eddzük a testünket vagy meditáljunk. Tanuljunk nyelveket, játszunk valamilyen hangszeren vagy csak sétáljunk egyet a szabadban.

2. Unatkozzunk!

Néha unatkozni is kell. Egyszerűen nézzünk ki a fejünkből. Hagyjuk az agyunkat egy pihenni. Nem kell neki az állandó pörgés.

3. Csináljunk rendszeresen digitális detoxot!

Mikor volt az utolsó nap, amikor nem mentél fel az internetre? Mikor volt az utolsó olyan nap, amikor nem néztél közösségi médiát? Kérdezek durvábbat. Mikor volt az utolsó olyan nap, hogy nem nézted meg a telefonod? Na ugye… Én minden héten tartok egy napot, általában a vasárnapot, amikor teljesen offline vagyok. Nem nézek üzeneteket, nem olvasok emaileket, nem megyek fel semmilyen közösségi platformra, nem internetezek. Sőt van, amikor semmilyen képernyőt nem nézek. A hatás egyértelmű: nyugodtság, kevesebb aggódás, jobb fókusz, kiegyensúlyozottság.

4. Legyünk türelmesek!

Micsoda? Türelmesnek lenni egy ugyanolyan képesség, mint beszélni egy idegen nyelvet, érteni a gépekhez, vagy ismerni az olasz konyha csínját-bínját. Idő kell hozzá és sok-sok gyakorlás. Ironikusan türelem kell hozzá. Figyeld meg magad, mikor nem vagy türelmes, mikor megy fel benned a pumpa, mikor veszted el a hidegvéredet. Amikor észreveszed magadon, hogy szétb@sz az ideg, akkor számolj el magadban tízig. Próbáld meg a helyzetet kívülről szemlélni, annyira objektívan, amennyire csak lehet. Érzelmektől és értékítéletektől mentesen. Ami nekem szokott segíteni ilyen helyzetekben azaz, hogy arra gondolok, milyen nagy az Univerzum, amiben élünk. Milyen nagyok a bolygók, milyen nagy az Űr. Ezekhez a dolgokhoz képest én parányi vagyok. A problémámról ami éppen idegesít már nem is beszélve…

Összefoglalás

A türelem a mai világban egyre jobban és jobban felértékelődik. Türelmesnek lenni azonban korántsem könnyű, hogy ha körülöttünk mindenki türelmetlen. Annak, hogy így reagálunk a környezetünk viselkedésére evolúciós okai vannak. A közösségi média és a lehetőségek végtelen tárháza tovább tetézi a türelemmel kapcsolatos gondokat. A közösségi média torz képet szül, az emberek életének többnyire csak a vidám oldalával szembesít. A túl sok lehetőség pedig a kimaradással való félelmünket növeli. A két tényező együtt szorongóvá és türelmetlenné tesz minket saját magunkkal, a saját életünkkel szemben. Mikor lesz már nekem is olyan jó, mint neki? tesszük fel magunkban gyakran a kérdést. Mi a megoldás? Hogyan lehetünk türelmesek? Használjunk kevesebb közösségi médiát. Helyette olvassunk, eddzük a testünket vagy meditáljunk, tanuljunk nyelveket, játszunk valamilyen hangszeren vagy csak sétáljunk egyet a szabadban. Unatkozzunk, csináljunk rendszeres internet és/vagy képernyő mentes napokat vagy akár heteket. Legyünk türelmesek! A türelem is egy ugyanolyan képesség, mint például a főzés. Idő, gyakorlás és türelem kell hozzá, hogy alaposan elsajátíthassuk. Ha már felhúztuk magunkat valami vagy valaki miatt, akkor számoljunk el magunkban tízig és próbáljuk objektíven nézni az adott szituációt. Gondoljunk arra, hogy mekkora a világegyetem és ehhez képest mi milyen parányiak vagyunk. A problémánkról nem is beszélve.

Biksi Bendegúz

Biksi Bendegúz

Biksi Bendegúz vagyok Online Marketing Tanácsadó.
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hasonló cikkek

Online marketing
Biksi Bendegúz

Az online marketing törvényei

Az online marketingnek két nagy altípusa van. Az organikus online marketing és a fizetett online marketing. Az organikus online marketing ingyenes, azaz nem pénzbe, hanem időbe kerül. A fizetett online marketing ezzel szemben pénzbe és nem elsősorban időbe kerül. Az organikus online marketing eszközök közül a legfontosabbak a blog, vlog, podcast, webinárium, közösségi média marketing, email marketing, hírlevél küldés, direkt megkeresés, keresőoptimalizálás (SEO) és a keresőmotor marketing (SEM). A fizetett online marketing eszközök közül a legfontosabbak a fizetett közösségi média hirdetések, a fizetett keresőhirdetések, valamint az affiliate marketing. A nagy számok törvénye az értékesítési tölcséren keresztül látogatók százait konvertálja fizetős ügyfelekké. A konverzió szempontjából az első és legfontosabb, hogy értéket adjunk a látogatóinknak ezáltal kiépítve a vásárlási döntés meghozatalához szükséges bizalmat.

Fókusz
Biksi Bendegúz

Fókusz, mint szokás

A fókuszálás egy ugyanolyan képesség, mint beszélni egy idegen nyelvet, érteni az állatokhoz, vagy ismerni a spanyol konyha csínját-bínját. Idő kell hozzá és sok-sok gyakorlás. Ahhoz, hogy jól tudjunk fókuszálni, hatékonyak legyünk abban az egy dologban, amiben hatékonyak akarunk lenni szokásunkká, ösztönös cselekvéssé kell tenni a fókuszálást. A szokások kialakításának három alappillére van: inger, cselekvés és jutalom. Az inger hatására cselekszünk, a cselekvést követően pedig jutalomban részesülünk. Ahhoz tehát, hogy egy új szokást kialakítsunk vagy egy régi szokást elhagyjunk erre a három dologra kell odafigyelnünk. Hogyan tudunk fókuszáltabbak lenni? Egyszerűen! Új szokásunkká kell tenni a fókuszálást. Ki kell találnunk egy ingert, aminek a hatására kizárunk mindent, aztán meg kell magunkat jutalmazni. Az új szokásunk kialakítása során úgy tudjuk fenntartani a motivációnkat, hogy írásban követjük a már megtett lépéseinket. Így könnyebb lesz fenntartani a lelkesedésünket, olyankor amikor az alábbhagy. Mi történik, ha egyszer-egyszer nem tudjuk teljesíteni az új szokásunkhoz tartozó rutinunkat? Mivel emberek vagyunk, s nem pedig gépek, ezért gyakran előfordul, hogy hibázunk. Ezt jó, ha előre tudasítjuk magunkban és felkészülünk arra az eshetőségre is, amikor nem tesszük meg amit meg kellene. A lényeg azaz, hogy az ilyen esetekből minél kevesebb forduljon elő. Ne ostorozzuk magunkat, ha hibáztunk, ha megbotlottunk, akkor tanuljunk belőle és tartsuk magunkat az eredeti tervhez.

Türelem rózsát terem
Biksi Bendegúz

Türelem, mint képesség

A türelem a mai világban egyre jobban és jobban felértékelődik. Türelmesnek lenni azonban korántsem könnyű, hogy ha körülöttünk mindenki türelmetlen. Annak, hogy így reagálunk a környezetünk viselkedésére evolúciós okai vannak. A közösségi média és a lehetőségek végtelen tárháza tovább tetézi a türelemmel kapcsolatos gondokat. A közösségi média torz képet szül, az emberek életének többnyire csak a vidám oldalával szembesít. A túl sok lehetőség pedig a kimaradással való félelmünket növeli. A két tényező együtt szorongóvá és türelmetlenné tesz minket saját magunkkal, a saját életünkkel szemben. Mikor lesz már nekem is olyan jó, mint neki? tesszük fel magunkban gyakran a kérdést. Mi a megoldás? Hogyan lehetünk türelmesek? Használjunk kevesebb közösségi médiát. Helyette olvassunk, eddzük a testünket vagy meditáljunk, tanuljunk nyelveket, játszunk valamilyen hangszeren vagy csak sétáljunk egyet a szabadban. Unatkozzunk, csináljunk rendszeres internet és/vagy képernyő mentes napokat vagy akár heteket. Legyünk türelmesek! A türelem is egy ugyanolyan képesség, mint például a főzés. Idő, gyakorlás és türelem kell hozzá, hogy alaposan elsajátíthassuk. Ha már felhúztuk magunkat valami vagy valaki miatt, akkor számoljunk el magunkban tízig és próbáljuk objektíven nézni az adott szituációt. Gondoljunk arra, hogy mekkora a világegyetem és ehhez képest mi milyen parányiak vagyunk. A problémánkról nem is beszélve.